2.évad 17.rész Vihar előtti csend

- Szép pár lettek volna, nem? - szólalt meg hirtelen egy hang mellettem. A mellettem álló nő felé kaptam a fejem. Hosszabb, barna haja keretbe foglalta arcát, és kiemelte szemeit. Látszott, hogy órákig csinálták a sminkjét és frizuráját. Nagyjából annyi idős lehetett mint én, és ő sem tűnt tapasztaltnak a csillogás világában. - Megan Morrison. - nyújtotta felém a kezét barátságosan. Egy másodpercig haboztam mielőtt elfogadtam volna.
- Angie Carrara.
- Kivel jöttél? - érdeklődött, majd kért magának is egy pohár pezsgőt.
- Joshsal.- ismertem be.
- Ó basszus. - szitkozódott nagyot sóhajtva. - Nem úgy értettem amit mondtam. Mármint nem lehet máshogy érteni, de ha tudtam volna, nem mondok semmit.
- Semmi baj. - nyugtattam mosolyogva. - Tényleg jól mutatnak együtt. Te kivel jöttél?
- Kyle. - biccentett egy férfi felé, aki két másikkal beszélgetett valamiről. - Nem kispályás színész. - jegyeztem meg, felismerve a pasit. Legendákat zengenek róla a rendezők, annyira jó. Nem mellesleg pedig nem néz ki rosszul.
- Hátrány és előny is. - mondta Megan, kissé gondterhelten. Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- Hogy érted?
- Nincs semmi féle magánéletem azóta, amióta vele vagyok. Fotósok követnek hazáig, pletykákat terjesztenek, kétszer meg kell gondolnom, hogy kivel és miről beszélek. - avatott be. Fogadni mertem volna, hogy másnap az újságokban már az én képem is benne lesz. Josh nem arról volt híres, hogy nyaralni viszi a barátnőit. Vagyis, inkább a  barátnőiről volt híres. Arról, hogy gyakrabban váltogatta őket, mint egyes emberek az alsóneműt. Argentínában már természetes volt, hogy egy ideje együtt vagyunk, de Európában senki nem tudott róla, kivéve anyámat, aki maximum a baráti körében pletykált. - A jó oldala pedig Kyle. Nem csak zseniális színész, de egész életemben ilyen pasira vágytam.
- Megértem. - válaszoltam fanyar mosollyal.
- Ne foglalkozz Natalievel. Amennyire jól játszik, annyira borzalmas a személyisége. - Megan undorodó pillantással mérte végig a nőt. Feltételeztem, volt már köztük összetűzés. - Az emberek előtt eljátsza az ártatlan, de a legrosszabb ember akit ismerek. Ha ismersz olyan embert, aki gonosz, hozzá képest semmi.
- Akkor Josh miért volt vele? - fordultam felé érdeklődve.
- Üzlet. Natalie az oltár előtt hagyta ott Josht. Bár az egész kapcsolatuk egy hazugság volt, ismered őt, nem az elköteleződés híve. Annak a - összezsorította állkapcsát, visszafojtva a feltörekvő szót. - nőnek volt képe úgy otthagyni. - válaszolt. Úgy éreztem, nem igazán bírja a hollywoodi fényűzést.
- Nem igazán rajongsz ezért, igaz? - kérdeztem rá, mire gúnyosan felnevetett.
- Szánalmas az, amit egyes celebek művelnek. Az egész helyet néhány hihetetlenül gazdag ember irányítja, és ők manipulálnak mindenkit. Ezek az emberek azt csinálják, amit előírnak nekik. Nem igazán díjazom, ha meg akarnak fosztani a szabadságomtól. Valószínűleg ezért utálnak engem a "nagyok". - rajzolt idézőjeleket a levegőbe. Most nekem húzódott mosolyra a szám, de a gondolataim már máshol jártak. Az imént elhangzott információk száguldoztak az agyamban. Eddig úgy tűnt, itt mindenki a maga ura. Csak olyanokkal buliznak, akikkel akarnak, azokkal beszélgetnek, akikkel szeretnének, olyan szerepeket fogadnak el, amik tetszenek nekik. Legalábbis ezt látja a külvilág. Mégis a felső tízezernek van a legszigorúbb élete, ami nem mellesleg tele van intrikával.
  Nem vágytam arra a figyelemre, amit azok az emberek kapnak. Buenos Airesben egy idő után már senki nem foglakozott azzal, amit mi csináltunk, feltételeztem, ez itt nem fog működni. Natalie meddig menne el, azért, hogy még több figyelmet kapjon? Mire lenne képes a pénz érdekében? Reméltem, hogy sosem tudom meg.
- Én is így reagáltam, amikor először bepillantást nyújtottak ebbe a világba. - jegyezte meg Megan. Fel sem tűnt, hogy percek óta csak a pezsgőmet bámulom.
- Mára elfogadtad? - pillantottam rá, mire ő hezitálva bólintott.
- Vagy ez, vagy mehetek vissza éttermekbe asztalokat mosni. - sóhajtott. Meg tudtam érteni. Két nem kedvező lehetőség közül kellett választania, de az egyiket csábítóbbá varázsolták Kyle-t felhasználva. - Így legalább van egy kis esélyem a filmiparban. - húzta keserű mosolyra száját.
- Színésznő vagy? - érdeklődtem.
- Valami olyasmi. - bólintott habozva. - Te is?
- Nem, dehogy. - nevettem fel. - Éneket tanítok.
- Hogy találkoztatok Joshsal? - kérdezve, furcsállva a helyzetet. Őszintén, én sem tudtam hogy kerülhetek barátom mellé. Annyira szürreális volt az egész. Egy énektanár meg egy milliárdos. Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy ilyen fordulatot vesz majd az életem, kinevettem volna az illetőt.
- Megszólított, amikor az utcán sétáltam. Elég hosszú estém volt, lehet egy kicsit sokat is ittam, mert más esetben nem álltam volna le beszélgetni. - emlékeztem vissza arra a napra. Automatikusan elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott.
- Máshogy képzeltem el. - ismerte be nevetve Megan. - Azt hittem meglátott egy koncerten, valahogy kiderítette a neved és a címed, elkezdett virágokat küldözgetni, de csak hetek után hívott el randizni. - vázolta fel az ő verzióját, amit nevetve hallgattam.
- Nem, nem volt ilyen romantikus. - ráztam a fejem, majd kértem egy újabb pohár pezsgőt.
- Szerinted miről beszélgetnek? - bökött oldalba a mellettem ülő. Felnéztem az italomból, és megakadt a tekintetem Joshon, aki már nem Natalievel folytatott csevelyt. Helyett Kyle társaságát kereste, és néha sokat mondóan felénk pillantottak.
- Arról, hogy melyik szigetet kellene legközelebb megvenni. - válaszoltam halál komolyan. Ugyanabban a pillanatban tört ki belőlünk a röhögést. A hirtelen jött zajra mindenki felénk kapta a fejét.
- És Madagaszkár eladva a fekete öltönyös férfinek. - adta elő Megan az arisztokratát.
- Kinézem belőlük, hogy ezt megtennék. - nevettem, mire ő is heves bólogatásba kezdett. Fel sem tűnt, hogy barátomék elindultak felénk, csak akkor amikor mosolyogva megálltak előttünk.
- Jól szórakoztok? - kérdezte Josh szórakozottan.
- Remekül. - vágtam rá, majd kezet nyújtottam Kyle-nek. - Angie Carrara.
- Kyle West. Örülök a találkozásnak. - ajándékozott meg egy barátságos mosollyal.
- Szintén. - mosolyogtam vissza.
- Nem iszunk valamit? - ajánlotta fel barátom, mire Megannel felemeltünk poharunk, jelezve, ők lemaradtak a buliról. Ez Josht nem zavarta, és kért még egy kört, most mindannyiuknak.
- Le akarsz itatni? - kérdezte Megan vigyorogva. Barátom ártatlanul megvonta vállát, majd elmosolyodott.
- Ha hagyod magad. Azt hittem többet bírsz Morrison. - eddig nen tűnt fel, hogy milyen közvetlenek egymással. Régóta ismerhették a másikat. Josh mintha a gondolataimban olvasott volna.
- Együtt jártunk gimnáziumba, és még fiatal korunkban egy lakásban éltünk. - avatott be, miközben a nő helyeselve bólogatott.
- A régi szép idők. - mosolyodott el. Kyle-lal összenéztünk, nem akarva megzavarni a visszaemlékezést. Amint kezünkbe került az italunk, koccintottunk és felhajtottuk.
- Te tényleg le akarsz itatni. - nézett Joshra Megan.
- Lebuktam. - nevetett az illető. - Még egy kör?
- Kiszállok. - tettem fel a kezem. - Valakinek józannak is kell maradni. - a többiek ezzel nem nagyon foglalkoztak, és még három kört lenyomtak.
- Szerintem mi megyünk, mielőtt teljesen lerészegedünk. - kezdtek szedelőzködni Meganék, fél egy körül. Miután elköszöntek, Joshsal megegyeztünk abban, hogy ő beszél egy kicsit Deannel, de utána mi is elindulunk.
- Jól kijöttél Megannel. - jegyezte meg Josh kifelé menet. Csak az autóba beszállva válaszoltam.
- Igen. Nagyon jófej. - mondtam, azon tűnődve, beszámoljak-e Natalieről. Végül úgy ítéltem meg, jobb ha nem teszem. Amit hallottam róla, az alapján csak meg akart ijeszteni, és nem akartam hagyni, hogy ilyen könnyen megkapja Josht.
- Áthívhatnánk őket vacsorázni. - ajánlotta fel barátom, mire egyetértően bólintottam.
- Remek ötlet. - vállára hajtottam a fejem, míg ő összekulcsolta ujjainkat. Fel sem tűnt, ahogy egyre hosszabbakat pislogok, végül elaludtam. Nagyjából hét perc múlva megállt a kocsi, nyílt az ajtó, Josh pedig nemes egyszerűséggel felemelt, és úgy szállt ki a kocsiból.
- Tudok sétálni. - motyogtam félálomban.
- Azért hagydd, hogy ilyen lovagiasan bevigyelek. - nevetett fel. A házba lépve megcsapott a meleg levegő, ami még altatóbban hatott rám. Az emeletre érve Josh letett az ágyra, levette a cipőm, és betakart.
- Mi lesz a ruhával? - kérdeztem alig hallhatóan, mire ő megpuszilta homlokom, és gyorsan végigfuttatta ujjait az arcomon.
- Ha szeretnéd, leveszem. - nem kellett látnom ahhoz hogy tudjam, vigyorog.
- Ezt meg sem hallottam. - válaszoltam unottan, bár gondolatban díjaztam frappáns válaszát.
Reggel a kávé illatára ébredtem. Az esti ruhám lecseréltem, és elindultam megkeresni az aroma forrását. Josh a konyhában állva készítette az italt. Hátulról átöleltem, fejemet a vállára támasztva.
- Jó reggelt. - köszönt, majd nekem is töltött egy csésze kávét.
- Neked is. - nyomtam egy rövid csókot a szájára, mielőtt együtt kimentünk a nappaliba és elhelyezkedtünk a kanapén. - Mi a terv mára?
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk lovagolni. - ötletelt.
- Soha nem ültem még lovon. - ismertettem az egyetlen problémát.
- Majd megtanítalak. - kétségem sem volt affelől, hogy Joshnak rengeteg lova van, és imád lovagolni. - De mielőtt elmegyünk, Russel még átjön.
- Russel? - kérdeztem vissza.
- Ő foglalkozik a médiához kapcsolatos dolgaimmal. - avatott be. - Plusz ha Robert nincs a közelben amolyan asszisztens szerű.
- Hány ember szolgál téged ki? - néztem rá nevetve.
- Ne kérdezz, élvezd a kényelmet. - nyomott egy puszit a homlokomra nevetve.
Tíz óra körül csengettek. Egy negyvenes évei elején járó férfi lépett be, öltönyben. Elég egyértelművé vált, hogy Russel az.
- Russel, ő Angie, Angie, ő Russel. - miután Josh bemutatott minket, gyorsan kezet fogtunk. Ők a nappaliba kezdtek beszélgetni, én pedig készítettem három csésze teát. Bár az első tíz percet nem hallottam, feltételeztem, Natalieről van szó. Leültem Josh mellé a kanapéra, és az italomat vettem kézbe.
- Új filmje lesz, neked pedig új ügyfelek kellenek. Mindenkinek megéri. - érvelt a férfi egy számomra ismeretlen ok mellett.
- Biztos, hogy nem. Nem lesz médiacirkusz akkor sem, ha becsődöl a cég. - szögezte le Josh határozottan.
- Egyetlen vacsora. Ennyi kell, és garantálom, hogy ezután is több millió/hó lesz a fizetésed. - próbálta újra Russel. Barátom idegesen felállt, és oda -vissza kezdett járkálni.
- Nem. Határozottan nem. Angie a barátnőm, Natalie oldja meg a dolgait nélkülem. - szólalt meg percek után. Óvatosan elmosolyodtam, bár a szituáció nem volt szórakoztató senkinek.
- Fent kell tartanunk annak a látszatát, hogy jóban vagytok. - keresett új okokat a menedzser.
- Az esküvőnkön hagyott ott. Nem én leszek az, aki támogatja. - Josh idegesen a hajába túrt.
- Ahogy gondolod. - sóhajtott Russel, majd a másik dologra tért. -
- Szeretnék kérdezni néhány dolgot. - nézett rám, mire aprót bólintottam. - Használtál valaha drogokat?
- Nem. - ezt azonnal le is írta.
- Probléma rendőrséggel? Közbiztonság veszélyeztetése?
- Nem.
- Nyilvános botrány? Túlzott alkoholfogyasztás?
- Nem, és igen, voltam már részeg, de nem vagyok alkoholista. - válszoltam, kicsit furcsállva a kérdéseket.
- Ruha nélküli fotók? - kérdezte, mire Josh arcára pimasz mosoly ült ki. Vállba ütöttem, és visszafordultam Russelhez.
- Nincsenek. - mondtam. Barátom éppen szólásra nyitotta a száját, amikor German újdonsült feleségével lesétált a lépcsőn, megmentve engem egy nem nyilvános hozzászólástól.
- Jó reggelt. - köszöntek nekünk.
- Nektek is. - válaszoltunk azonnal, de nem fordult senki feléjük. Ők szerencsére nem kérdezősködtek, egyszerűen a konyhába mentek.
- Kapcsolat exekkel?- a következő kérdés már jött is.
- Felhőtlen. - nevettem fel szárazon. - Inkább baráti. - javítottam ki magam, mielőtt lejegyezhette volna.
- Családi probléma?
- Nincs.
- Bármilyen illegális ügy?
- Nem tudok róla.
- Voltál már letartóztatva?
- Nem.
- Bármilyen kapcsolat a maffiával?
- Azt nem mondhatnám el. - nevettem fel, de úgy tűnt ő nem találja viccesnek. - Nincs. - komolyodtam el újra.
- Eltitkolt gyerek?
- Nincs. - szűkült össze a szemem, a rengeteg furcsa kérdés hallatán. Russel bólintott, és becsukta a füzetét.
- Köszönöm az együttműködést. - mondta udvariasan.
- Megkérdezhetem, mire kell? - tudakoltam.
- Meg kell bizonyosodnom arról, hogy Josh barátnőjének nincsenek múltbeli ballépései. - ez kicsit meghökkentett.
- Mindenki hibázott már. - motyogtam.
- Drágám, a showbusiness eltér a közemberek életétől. - vágta rá a férfi.
- Ez lekezelően hangzott. - jegyeztem meg.
- Ez az igazság. - válaszolta, mire úgy gondoltam, jobb, ha nem beszélek. Ő visszafordult Joshoz.
- Ami Nataliet illeti, gondold át.
- Nincs mit átgondolnom. - rázta a fejét barátom.
- Rendben. - bólintott Russel, és felállt. - Hívlak, ha valami fejlemény van.
- Lehet, hogy nem akarok tudni róla. - sóhajtott a mellettem álló, majd kezet nyújtott. - Később beszélünk.
- Jó pihenést. - tette hozzá, mielőtt távozott.
   - Van egy öböl, innen nem messze. Húsz perc lóval. Ha szeretnéd, megmutatom. - Josh a fürdőszobában állt, és onnan beszélgetett velem.
- Akkor rakok be fürdőruhát. - kiabáltam vissza, csak hogy biztos hallja. - Nem kell. Nem lát senki.
- Borzalmas a fantáziád. - nevettem, míg egy táskába behajítottam egy bikinit, majd barátomnak egy fürdőgatyát. Ő három percen belül kilépett a fürdőből, egyedül egy dereka köré tekert törülközőt viselt. A mögötte lévő helységből kiáramló köd még inkább olyan megjelenést kölcsönzött neki, mintha a Mennyből érkezett volna. Fel sem tűnt, hogy bámulom, csak amikor félmosolyra húzta száját. Gyorsan megráztam fejem, és felkaptam egy tiszta pólót. Josh nevetve állt félre az útból, mielőtt bezártam a fürdőszoba ajtaját, mélyeket lélegezve és elpirulva indultam zuhanyozni.
Mikor kiléptem, barátom valakivel hevesen beszélgetett. Fel sem tűnt neki, hogy végeztem.
- Soha nem akartam elköteleződni, de te rávettél a házasságra, pedig elhiheted, nem szerepelt a terveim között, erre az oltárnál közölted velem, hogy átgondoltad. Remek sajtófogás, be kell ismernem. Rögtön megugrott a filmed nézőinek száma, de átélni kevésbé volt pozitív. Nem fogom mégegyszer végig játszani az egészet. - szünetet tartott, csak motyogást hallottam a vonal másik végéről, de úgy gondoltam, valami durvát mondhatott Natalie, mivel barátom idegesen vágott közbe. - Nem fogok szakítani vele, mert szeretem őt, és a pénz nem számít. Felőlem bájcseveghetünk amikor akarod, de soha nem leszünk egy pár. - mély levegőt vett, majd hozzátette. - És Angiet hagyd ki ebből. - válaszra nem várva kinyomta a hívást. - A francba! - dühösen felkiáltott, és eldobta a készüléket. - Basszus! - gyors mozdulattal a hajába túrt, majd meglátott engem. - Sajnálom. - sóhajtott még mindig nem higgadtan, miközben közelebb lépett.
- Én sajnálom. - motyogtam, utalva arra, hogy hallottam az egészet.
- Ebben a szituációban te vagy az utolsó, akinek elnézést kellene kérni bármiért. - finoman végigsimított az arcomon, és lehunyta szemét. - Natalie és az ügynöke azt akarják, hogy jöjjünk újra össze. - először nem tudtam reagálni. Tisztában voltam azzal, hogy Natalie rengeteg szempontból jobb párja lenne Joshnak, de így kimondva még jobban fájt.
- És te.. - próbáltam kicsikarni belőle valamit, de csak percek után kaptam választ.
- Én milliókat kapnék érte. - ismerte be. Egy pillanatra úgy éreztem, eljött kapcsolatunk vége, és már indulhatok is vissza Buenos Airesbe, amikor Josh folytatta. - De nem kell a pénz. Engem az sem érdekelne, ha egy faházban kellene leélnem az életem, addig, amíg mellettem vagy. Anya utálta Nataliet, de most azt mondja, hogy ne merjek más nővel hazaállítani rajtad kívül - felnevetett, és én is elengedtem egy mosolyt. - Engem nem izgat a pénz, vagy a hollywood-i fényűzés, de ha tetszik, ha nem ebből a helyzetből nem tudunk kimászni, meg kell várnunk, hogy vége legyen a három napos csodának.
- Josh - kezdtem, de ő közbe szólt.
- Én annyira sajnálom Angie. Pihenni jöttünk ide, több a baj, mint Buenos Airesben. - mikor biztos voltam abban, hogy befejezte újra neki futottam.
- Amikor a nővérem befutott, 13 éves voltam. A fél életemet kamerák előtt éltem le. Megtanultam nem foglalkozni másokkal. Ez a mi nyaralásunk, és remélem, hogy nem tudja senki sem elrontani. - ő szó nélkül magához húzott és megcsókolt.
- Ígérem, hogy senki nem fogja elrontani.
   Körülbelül fél órával később már az istállóban álltam, és néztem ahogy Josh felnyergel egy szürke lovat. Hiába ajánlottam fel segítségem, ő visszautasította. Ennek belül egy kicsit örültem is, mivel nem kellett prezentálnom picike tudásom a lovak terén.
- El fog bírni minket? - kérdeztem kételkedve.
- Persze. - vont vállat, mintha ez egyértelmű lenne. Felém nyújtotta kezét, mikor felnyergelte, és az állat nyakára helyezte. - Ő Queenie. Amikor csikó volt meghalt az anyja. Én akkor voltam úgy tizennyolc. Az egész nyaramat vele töltöttem. Már akkor tudtam, hogy ő különleges.
- Gyönyörű. - a ló hófehér szőrén megcsillant a napfény.
- Segítsek felülni? - nézett rám barátom, mire bólintottam. Miután feltornáztam magam Queenie hátára, Josh egy másodperc alatt felpattant mögém. Megfogta a szárakat, és kellemes tempójú lépésre ösztönözte a lovat. Amint kiértünk a villa területéről, egy főútról leágazó ösvényen folytattuk utunkat. Queenie békésen nézegetett a faleveleken áttörő fény játékát, miközben minden egyes madár csicsergésére hegyezni kezdte fülét.
- Imádom ezt a helyet. - súgtam Joshnak. Nem akartam megzavarni az erdőben uralkodó csendet.
- Én is. - válaszolt. Mellkasára hajtottam fejem, és csak hallgattam a némaságot. Minden olyan nyugodt volt. Annyira tökéletes. Egy régen nem érzett melegség töltötte fel testem.
   Egyfajta vihar előtti csend.