2, évad 19.rész This Love

   Josh-sal egész nap minimalizáltuk a kommunikációt. Lefekvés előtt csak egy "jó éjt"-tel búcsúztunk, majd mindketten távol húzódtunk egymástól és kifelé fordultunk. Egy darabig nyitott szemmel feküdtem, aztán mély levegőt véve belekezdtem mondandómba. Nem tudtam, ő alszik- e, de úgy éreztem, ezt nem tudom magamban tartani reggelig. 

- Ez az én hibám.

- Borzalmas a szakítós szöveged. - nevetett fel keserűen. Megdöbbentett, hogy ébren van. Az még inkább, hogy szóba áll velem, ezért úgy döntöttem, folytatom.

- Nem Josh, ez tényleg az én hibám. Bennem van a hiba. Genetikailag belém van kódolva. Hozzászoktam ahhoz, hogy második vagyok mindenkinek. Második az anyámnak, a tökéletes nővérem mellett. Második Mariának, a tökéletes családja mellett, második Germánnak, a tökéletes lánya mellett, és második Vilunak, a tökéletes élete mellett. De veled végre úgy éreztem, valakinek én állok az első helyen. És te is az első lettél nekem. Nem a Studio vagy az unokahúgom a legfontosabb számomra, hanem te, mert a családom, a legjobb barátom és a párom lettél. Erre Natalie csak besétált, miután az a kósza ötlete támadt, hogy tönkretesz mindent, és én ezt képtelen vagyok ölbe tett kézzel végig nézni. - suttogtam, majd megálltam, reakcióra várva. Néhány másodpercig semmi, aztán Josh derekam köré fonta karjait, és belecsókolt a nyakamba.

- Nekem te vagy az első, nem számít mi történik. Akkor is ha veszekedünk, és olyan dolgokat vágunk egymás fejéhez, amiket nem gondolunk komolyan. Te leszel a legfontosabb, a kapcsolatunkkal együtt. Sajnálom, hogy egy hihetetlenül nagy seggfej voltam, de ez az egész ügy elveszi az eszem. - súgta a fülembe. - Emellett örülök, hogy nem terveztél szakítani. - újabb apró csókokkal borította be a nyakam, és még közelebb húzott magához.

- Josh. - nevettem, szembe fordulva vele. - Ezt nem oldhatod meg szexszel. 

- Fogadunk? - kérdezte egy csábító mosollyal. Természetesen buktam a fogadást. 

  Alig lehetett hat óra amikor felébredtem, de Josh már ébren volt, és a karomat simogatta.

- Amit tegnap csináltál, nem volt fair. - kezdtem, amint magamhoz tértem.

- Este nem ezt hangoztattad. - vigyorodott el, mire fejbe vágtam egy párnával,

- Akkor a hatásod alatt álltam. - érveltem. Ő egy másodperc alatt maga alá gyűrt, és hosszan megcsókolt.

- Azt most is meg tudom oldani.

- Nem, nem csinálhatod ezt. Beszélgetnünk kell. - tiltakoztam. Barátom nagyot sóhajtva visszadőlt mellém. 

- Rendben. Miről szeretnél beszélni? – pillantott rám.

- Natalieről. - jelentettem ki, mire ő azonnal felült. - Ne menj el.

- Nézd, róla majd a sajtósaim, és legrosszabb esetben az ügyvédjeim fognak beszélgetni, nem mi ketten. – választolt, majd felállt.

- Ne hagyj itt Josh, csak azért mert valami komoly témáról van szó. – utánanyúltam, de nem értem el.

- Nem hagylak itt. – ellenkezett. – Te sem szeretsz Germánról beszélni, én utálom, ha az exem a téma. – érvelt. Én is kiszálltam az ágyból, és megálltam vele szemben.

- De az én volt barátom nem tud olyan nemzetközi balhét kirobbantani, ami akár a karrieremet is befolyásolhatja. – vágtam vissza.

- Natalie csak ugat és nem harap. – tiltakozott. Szinte végszóra megszólalt a házitelefon.

- Mr. Bomer sajnálom, hogy ilyenkor zavarom, de azt hiszem, valamit látnia kell. - szólt bele Martha.

Én felkaptam egy köntöst, Josh pedig félmeztelenül vágtatott le a lépcsőn. A nappaliba érve a házvezetőnő azonnal átnyújtotta az aznapi újságot, amin jól látható szalagcímként szerepelt Natalie Graves őszinte vallomása miszerint azért szakítottunk, mert Josh egy másik nővel is együtt kavart.

- Ha ez a nő így ugat, nem akarom látni amikor harap is. – jegyeztem meg halkan.
Miután Josh nagyjából nyolcvanszor sétált körbe a szobában, úgy döntöttem, közbelépek.

- Elég.- fogtam meg a kezét, mikor megint elhaladt előttem. Egy másodpercre rám nézett, majd leült mellém.
- Miért nem jöttél előbb?- kérdezte halkan, mire összezavarodva néztem rá. – Miért nem találkoztunk mondjuk két évvel korábban? Nem lenne Natalie, nem lenne probléma Germannal vagy Priscillával, már házasok lehetnénk, egy gyerekkel.- elmélkedett. Elmosolyodtam, és átöleltem.
- Gondolj bele. Megismerkednénk, összejönnénk, lenne egy kicsi esküvőnk, nem lógnának rajtunk az exeink. Semmi akció nem lenne a kapcsolatunkban. – érveltem.

- Most meg akarsz győzni arról, hogy igazából hálásnak kéne lennem, azért amit Natalie csinált?- tudakolta mosolyogva.

- Csak azt mondom, hogy ha ő nem lenne, unatkoznánk ezen a gyönyörű szigeten.- válaszoltam, és egy apró csókot nyomtam a szájára.- Menjünk fel az emeletre, és fejezzük be a tegnapit.- javasoltam, miután csókjaink egyre hosszabbra nyúltak. 

- Remek ötleteid vannak.- mondta, mielőtt felemelt, és a szobánkba vitt.
  Nagyjából dél lehetett, amikor újra felébredtem. Josh mellettem feküdt, és apró mozdulatokkal simogatta a karom.
- Jó reggelt. Megint. - motyogtam, alig hallhatón. 
- Gondolkoztam.- kezdte, köszönésre nem méltatva.
- Büszke vagyok rád.- válaszoltam, egy mosollyal.
- Én is magamra.- vigyorgott vissza. - De most komolyan. Annyi kérdésre nem kaptunk még választ egymást illetően. Persze, a fontos tudnivalókat ismerjük, de azokról a pici, jelentéktelennek tűnő dolgokról fogalmunk sincs. Lehet hogy neked nem fontos, hogy melyik filmet nézed meg minden karácsonykor, de nekem az. Mert jövőre, a fa alatt, szeretném veled nézni.- magyarázta. Először nem tudtam hogyan reagáljak. Igen, három hónap alatt megismertük egymást, de nem tudtam, mi volt a kedvenc zenekara tiniként, vagy hogy mikor ismerte meg az első barátnőjét. Jó ötletnek tartottam, bár nem igazán akartam minden kínos részletet megosztani eddigi életemről.

- A Reszkessetek betörők!- et. - mondtam végül. - Pingpong kérdéseket játszunk?
- Pontosan.- bólintott.- Egyszer te, egyszer én. Nincs tabu téma. Teljes őszinteség.- fektette le a szabályokat gyorsan, mielőtt beleköthettem volna.
- Rendben. - egyeztem bele. - Én jövök. 
- Az előbbi nem számított.- ellenkezett. - Arra csak úgy válaszoltál.
- Ez nem fair.- tiltakoztam. - Neked ez lenne a második kérdésed.
- Tudod mit? - sóhajtott fel.- Hölgyeké az elsőbbség. 
- Én is így gondolta.- mosolyodtam el büszkén.
- Hihetetlen, hogy mennyire makacs vagy.- motyogta, bár ez már nem jutott el teljesen az agyamig, mivel a kérdésemen agyaltam.
- Milyen koncertre mentél először?- néztem rá, egy perc gondolkodás után. 
- Nem emlékszem tisztán, de azt hiszem Michael Jackson. - felelte, majd már kérdezett is. - Mit gondoltál, amikor először találkoztunk?
- Azt, hogy jól nézel ki, de azt hittem egy seggfej vagy, miután nem mondtad meg a neved.- felnevetett, és hajamba csókolt. - Hogy hívták a legelső barátnőd?
- Kerry Young.- mondta, előtte rövid szünetet tartva. 
  Órákon át kérdezgettük egymást, és észre sem vettük ahogy repült az idő, egészen addig, amíg mindketten éhesek nem lettünk. Martha közölte velünk, hogy várjunk a nappaliban, amíg összedob nekünk valamit, ezért Joshsal letelepedünk a kanapén. 
- Szóval elég mára a kérdésekből?- néztem rá, halvány mosollyal.
- Igen.- bóintott, és röviden megcsókolt.
- Mr. Bomer beszélhetnénk négyszemközt?- szólt közbe egy öltönyös, kigyúrt pasas, akit eddig nem láttam. 
- Mindjárt jövök.- nyomott puszit a homlokomra barátom, majd felállt és otthagyott. Néhány másodpercig elgondolkozva néztem utánuk. Nem tudtam, ki volt ez az ember, de biztos voltam abban, hogy ha Josh ennyire sietett, fontos dolog lehet. 
- Zavarok?- egy másodpercig lehunytam a szemem, mielőtt felálltam, és válaszoltam.
- Nem Priscilla, nem zavarsz.
- Remek. Még véletlenül se vedd fenyegetésnek, de ha még egyszer a férjemmel töltöd az éjszakádat, garantálom, hogy megtudod, mi az a bosszú.- unottan felsóhajtottam, és felé fordultam.
- Látott már orvos?
- Mi van?- kérdezett vissza, meglepve.
- Komolyan Priscilla, neked üldözési mániád van. Ezzel pszichiátriára kellene menned. Nem feküdtem le Germannal, sőt nagyjából két napja nem is beszéltünk. Nem tudom, miért nem bízol benne, de miattam nem kell tartanod, nem lopom el a pasidat. - mondtam higgadtan.
- Ribanc. - suttogta, mégis tisztán értettem.
- Nem én hemperegtem végig egy egész cégen.- vágtam vissza reflexből.
- Csak a Studio igazgatójával, aztán egy multimilliomossal, aki a sógorod, utána egy mezei énektanárral és most újra visszaültél a nyeregbe, mivel Dél- Amerika egyik leggazdagabb emberével kavarsz. - mosolygott rám. Megfagyott a lélegzetem. Egyedül German tudott az előző kapcsolataimról, és csak így tovább adta őket, valakinek, akinek semmi köze a magánéletemhez. - Igen, múlt éjjel beszélgettünk egy kicsit. Még csak nem is én hoztam fel a témát. Egyszer csak közölte, hogy az exe mekkora lotyó. - meg sem vártam, hogy befejezze. Felrohantam German szobájába, és becsaptam az ajtót.
- Nincs jogod ribancnak nevezni.- sziszegtem. Ő értetlenül nézett rám, majd mintha minden világos lett volna.- Amikor megismertelek, azt hittem, te leszel az akivel az egész életemet leélem majd. Rendben voltam. A hibák, és hazugságok semmissé váltak, mert rendben voltam. Te hagytál el. Te Priscillát választottad. De most, Josh mellett megint rendben vagyok, és nem fogok bocsánatot kérni azért, ahogy rendbe hoztam magam, miután te darabokra törtél. A feleséged végighancúrozta a Palmer Tech.- et, őt annak hívod, aminek akarod, de engem semmi jogod ribancnak nevezni. - fejeztem be lassan, mély levegőt véve. Ő közelebb lépett, majd hosszú másodpercekig a szemembe nézett.
- Bármi volt közöttünk, most ért véget. - suttogta.
- Nem. Ennek már a legelső pillanattól kezdve vége van.- válaszoltam, majd ahogy az ajtóhoz fordultam, az már vágódott is ki, és Josh rontott be. Már előre tudtam, hogy ennek csak rossz vége lehet. Nem is tudtam reagálni, olyan gyorsan jött az első ütés.
- Nem beszélhetsz így vele.- szűrte barátom, mielőtt újra orrba verte Germánt. A következőt sikerült megakadályoznom, de amint Josh felém fordult, exem húzott be neki.

- Álljatok le!- kiabáltam, de nem figyeltek rám. Kiáltásomat azonban Josh öltönyös alkalmazottja meghallotta, és pillanatokon belül szétszedte őket. Priscilla az ajtóban állt, és olyan pillantással méregetett, amivel ölni lehetne. - Josh, nyugalom.- tettem a vállára a kezem. Ő egy pillanatig rám nézett, majd újra öklével volt elfoglalva. - Gyere.- ragadtam meg a kezét, és a második felvonás elkerülése érdekében kihúztam a szobából.
  A mi szárnyunkba érve leültem a kanapéra, míg ő megállt előttem.
- Mi volt ez?- szegeztem neki a kérdést, miután végre rám nézett. Mivel nem válaszolt, újra nekikezdtem.- Josh, éppen most verekedtél össze a az exemmel. Erről beszélnünk kéne.
- Elmennél?- válaszolta, percek után.
- Tessék?- húztam fel a szemöldököm. Nem voltam biztos abban, hogy jól hallottam.
-Magamra hagynál?- nem nézett rám.
- Nem.- vágtam rá, mire tekintetünk végre találkozott.- Nem.- ismételtem el magam.- Amikor én voltam rosszul, te tudod mit csináltál? Hoztál egy pohár bort, és megnéztél velem valami sablonos, romantikus filmet, vagy egész éjjel beszélgettünk. Szóval nem, Josh, nem megyek sehova. Szólok Marthanak, hogy hozzon fel egy üveggel valamelyik drága borból, amit te iszol, aztán leülsz mellém, és arról beszélgetünk, amiről szeretnél.
- Angie, a tűzzel játszol.- figyelmeztetett, de engedelmesen helyet foglalt mellettem.
- Vállalom a kockázatot.- mosolyodtam el. Martha öt perc múlva már hozta is az italt, és két poharat.
- Szóval, miről szeretnél beszélgetni?- néztem rá, miután a házvezetőnő elment.
- Tudod, hogy meg tudnám ölni őt, ha rólad van szó, igaz?- kérdezte, egy nagy korty vörösbor után.
- Tudom.- bólintottam. Josh már rengetegszer bizonyította, hogy meddig menne el értem, és a verekedés csak megerősített elméletem, miszerint bárkit föld alá juttatna értem.- De ezt azért ne hangoztasd. Hogyan hallottad, amit mondott?
- Biztonsági okokból minden helység be van kamerázva. Tom éppen egy tegnapi felvételt mutatott meg, amikor megláttalak titeket.- egy ideig mindketten hallgattunk.
- Mutasd a kezed.- mondtam, megtörve a csendet.
- Semmiség.- rázta a fejét, de végül felém nyújtotta. Csak egy apró seb volt az öklén semmi más, szóval megnyugodva néztem rá. Újra némaság telepedett közénk. - Sajnálom.- szólalt meg.
- Nincs mit.- motyogtam, és hátra dőltem a kanapén.
- Angie, összeverekedtem az expasiddal. Hidd, el, van mit sajnálni.- válaszolt.
- Ne beszéljünk róla.- ráztam a fejem hirtelen, mire ő keserűen felnevetett.
- Azt mondtam, arról beszélgetünk, amiről csak szeretnék, de úgy tűnik, ez így nem teljesen igaz, szóval kérlek adj nekem egy beszélgetés- kódexet, amiben listázod, hogy miről eshet, vagy nem eshet szó.- mondta felém fordulva. Dühösen pillantottam rá, de visszanyeltem először feltörő szavaimat.
- A verekedésről nem beszélünk, minden más jöhet.- feleltem kurtán.
- Rendben.- bólint.- Beszéljünk Priscilláról.
- Josh.- sóhajtottam fel.
- Újabb téma kilőve. German?- kérdezte, enyhén gúnyos hangnemmel.
- Jól elszórakozol?- vágtam vissza csípősen.
- Hihetetlenül.- biccentett mosolyogva.
- Na jó Josh, idd meg egyedül a borod, én megyek keresek valami szappanoperát, és addig nézem amíg el nem alszom.- pattantam fel idegesen, de ő elkapta a kezem, és visszahúzott.
- Sajnálom.- suttogta.- Ha elegem van, mindig másokon vezetem le, átlagban Roberten.- ismerte be, míg én újra elhelyezkedtem mellette.
- De most nincs Robert, ezért Angie is jó.- folytattam szarkaztikusan.
- Nem, ez csak - hiába próbálta megmagyarázni, nem tudta.- Amióta Natalie ott hagyott, én egyedül voltam. Másfél évig a munkám volt, plusz a családom a világ másik felé. Velük alig beszéltem, Nathan néha áthozta Jesset, ha a városban voltak, de semmi más. Konkrétan Robert lett a partnerem. Nem olyan értelemben, de szerencsétlent minden nap, minden órájában csesztettem valamivel. Aztán jöttél te, és bumm, minden megváltozott. Szerelmes lettem, és ezt az agyam egy része a mai napig nem tudja feldolgozni. Ezért töltöttem ki rajtad minden dühömet. amit őszintén és mélységesen sajnálok.- Josht hallgatva, szinte semmissé vált apró vitánk. Fel sem fogtam a dolgot, de mára kanapén csókolóztunk. Akkor hallottam először azt a két szót, ami megváltoztatta az életem. Megmerevedett minden körülöttünk, és csak a szívverésemet hallottam. Nem voltam biztos abban, hogy nem csak álmodom, amíg Josh meg nem ismételte magát.
    - Hozzám jössz?