- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem.
- Ez a hobbim - válaszolt.
- Az hogy kimész a repülőterekre ?- húztam fel a szemöldököm.
- Nem. Az hogy járom a világot - nevetett fel. - Van kedved meginni valamit?
- Menjek el valahova egy olyan férfivel akinek a nevét sem tudom ? - kérdeztem cinikusan.
- Ha csak ezen múlik a nevem Josh. - rántott vállat.- Te pedig?
- Angie- válaszoltam.
- Szóval mostmár megiszol velem valamit? - egy apró mosolyra húzódott a szája.
- Igen- vigyorogtam vissza majd elindultunk egy kávézóba.
- Szóval most is elmész? - kérdeztem miután megkaptuk az italainkat.
- Az volt a terv de mégsem - mosolyodott el majd beleivott a kávéjába.
- Hogy hogy? - néztem rá.
- Tetszik Buenos Aires - vágta rá nevetve.
- Szép hely, nem? -mosolyodtam el ő pedig bólintott.
- Gyönyörű- fúrta a tekintetét az enyémbe.
- Mesélj magadról - mondtam hirtelen. - Mármint azt már tudom hogy szeretsz utazni, hogy nincs barátnőd és hogy Josh a neved.- újabb mosoly jelent meg az arcán.
- Mit szeretnél hallani?
- Bármit. Mi a kedvenc városod, vagy mi a kedvenc időtöltésed- soroltam a még megválaszolatlan kérdéseket.
- Hmm sok varázslatos helyen jártam, de azt hiszem Barcelona és Buenos Aires a kedvencem - válaszolt kis gondolkodás után. - És a kedvenc időtöltésem az utazgatás. És neked hercegnő? - húzta félmosolyra a száját.
- Buenos Airesen kívül nem sok helyen jártam, de a kedvenc városom azt hiszem Róma. - mosolyogtam vissza - És időtöltés? Zenélés. - vágtam rá anélkül hogy átgondolnám a dolgot.
- Szeretsz zenélni? - lepődött meg én pedig felnevettem.
- Zongorázok, gitározok és alkalmanként énekelek. - ecseteltem.
- Egyre jobban lenyűgözöl - túrt a hajába, mintha tudná hogy mekkora hatással lesz rám ez a mozdulat. Éppen szólásra nyílt a szám amikor megcsörrent a telefonja.
- Életem - kezdte egy nyávogó hang amint felvette. - Mikor érsz haza?
- Gina te mit keresel a lakásomon? - értetlenkedett Josh mire érdeklődve pillantottam rá.
- Te mondtad hogy maradjak - válaszolt a nő.
- Azt hogy maradj amíg felöltöl aztán húzz el. - pontosított a velem szemben ülő.
- De életem - kezdett bele a csaj újra, de nem hagyták hogy befejezze a mondatát.
- Gina basszus, nem vagyok az életed. Nem járunk együtt. Tegnap este részeg voltam, nem is emlékszem arra ami történt - forgatta a szemét Josh - Bye. Aurevoir. Cioa Gina. - búcsúzott, majd kinyomta.
- Ez mi volt? - kérdeztem miután befejezte a beszélgetést.
- Azt hagyjuk - nevetett fel kicsit kínosan.
- Nézd - vettem elő a pénztárcámat - Nekem mennem kell, itt a kávé ára - raktam le az asztalra a pénzt.
- Azt én állom - adta vissza ellenkezést nem tűrő hangon. - És hazakísérlek.
- Nem kell - mosolyodtam el miután visszacsúsztattam a tárcát a táskámba majd felálltam.
- Ragaszkodom hozzá - tolta ki ő is a székét. Gyorsan a pulhoz ment, kifizette az italokat és visszasétált hozzám. - Indulunk?
- Tényleg nem kell - próbálkoztam meg mégegyszer reménytelenül.
- Menjünk - nevetett fel. Amint kiértünk a reptérről mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kiengedtem.
- Mi a kedvenc színed? - kérdeztem hirtelen.
- A sötétkék - válaszolt apró mosollyal. - Neked?
- Világoskék - nevettem fel halkan.
- A családod is itt van B.A-ben? - nézett rám én pedig bólintottam.
- Az anyám Madridban van de félévente meglátogat, az unokahúgom és a sógorom pedig egy házban él velem - ecseteltem.
- A húgod vagy nővéred nem? - érdeklődött mire lesütöttem a szemem. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha van sógorom akkor neki kell egy feleség aki az én testvérem.
- A nővérem meghalt - mondtam halkan.
- Sajnálom, nem tudtam - kért bocsánatot azonnal.
- Semmi baj - néztem szemébe egy hoszzú pillanatig. - A te családod?
- Afrikában segítenek a szegényeknek - mesélte én pedig ledöbbentem. - Orvosok- mondta mielőtt rákérdeztem volna a szakmájukra.
- És te nem? - próbaltam összehozni egy értelmes mondatot, de ő megelőzött a válasszal.
- Nem az én stílusom. Képtelen lennék nap mint nap azzal együttélni hogy emberek halhatnak meg miattam - magyarázta.
- Ez a pasi főnyeremény - suttogta egy kis hang a fejemben. Fel sem tűnt hogy a ház elé értünk, csak akkor amikor Josh elmosolyodva biccentett a kapu felé.
- Bekísérhetlek? - kérdezte.
- Persze - mosolyogtam vissza, majd kinyitottam a kaput. Az ajtó előtt még előbányásztam egy papírt meg egy tollat és ráfirkantottam a számom. - Így nem kell várni arra hogy megint véletlenül összefussunk - nyomtam a kezébe majd benyitottam a lakásba.
- Angie végre - pattant fel Vilu a kanapéról, majd hozzám rohant.
- Hívlak - mosolygott rám búcsúképp Josh, amitől majdnem elállt a lélegzetem.
- Ó hello Mr Jóképű - vigyorgott rá Vilu én pedig elkerekedett szemmel néztem unokahúgomra.
- Szia - intett neki a férfi.
- Josh szerintem most menj - búcsúzkodtam.
- Jó volt újra látni - húzta félmosolyra a száját majd egy puszit nyomott az arcomra. - És viszlát furcsa lány - köszönt el Violettától is aki vigyorogva kacsintott rá. Amint Josh elment én bezártam az ajtót és unokahúgomra néztem.
- Őt kérem karácsonyra - fantáziált.
- Már stoppoltam - ábrándítottam ki.
- Megküzdünk érte - szűkült össze a szeme. - Viszlát Angeles. Készülj a nagy összecsapásra. - mondta Vilu komolyan majd az emeletre ment. Én nevetve léptem be a konyhába valami kaja reményében, de csak Germant találtam ott.
- Kinek köszönget úgy a lányom hogy Mr. Jóképű? - fürkészett mire levetettem magam a vele szemben lévő székre és összekulcsoltam az ujjaimat.
- Joshnak - válaszoltam.
- Ő ki is? - értetlenkedett tovább.
- Egy ismerősöm - néztem mélyen a sötétbarna szempárba.
- Ismerős?- kérdezte gyanúsan.
- Féltékeny vagy?- mosolyodtam el gúnyosan.
- Annak kéne lennem? - vágott vissza.
- Nem - válaszoltam összehúzott szemmel.
- Akkor jó - bólintott.
- German? - szólítottam meg pár perc némaság után.
- Mondd- pillantott rám egy másodpercre.
- Mi az a gyűrű Priscilla ujján? - kérdeztem halkan ő pedig felnevetett, amit nem értettem.
- Ajándék - mondta. - Csak egy ajándék és semmi, de semmi több.
- Nem veszed el? - érdeklődtem.
- Nem, dehogy - rázta meg a fejét én pedig megnyugodva fújtam ki a levegőt.
- Jól vagy ? - állt fel, majd felém nyújtott egy gőzölgő teát.
- Persze - vágtam rá amint elfogadtam az italt. Éppen beleittam volna a bögrébe amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn ismeretlen szám állt én pedig felvettem.
- Josh? - szóltam bele.
- Honnan tudtad hogy én vagyok? - nevetett.
- Megérzés - vontam vállat. - Alig 10 perce mentél el, máris hívsz?
- Túl korai? - kérdezte aggódva.
- Nem dehogy. - mosolyodtam el.
- Akkor jó. - sóhajtott - Nem szeretnél esetleg holnap este vacsorázni jönni velem?
- Holnap? - gyorsan megnyitottam a telefonom naptárját és lecsekkoltam az időpontot. - Nekem megfelel.
- Rendben. Akkor holnap hétre érted megyek - mondta nekem pedig automatikusan mosolyra görbült a szám.
- Oké. Holnap találkozunk - búcsúztam, majd miután ő is elköszönt kinyomtam.
- A "csak ismerős" pasi volt? - kérdezte German, aki valószínűleg az egészet hallotta.
- Josh. A neve Josh. És igen ő volt - forgattam a szemem.
- Randira hívott?
- Miért érdekel German? - csattantam fel.
- Mert ha esetleg elrabolnak tudni akarom hogy kivel voltál utoljára. - mentette magát, de én komor tekintettel bámultam rá.
- Te sosem változol - fújtam ki a levegő, majd felpattantam. - Köszönöm a teát - szóltam vissza a vállam felett, miközben az emeletre igyekeztem. A lépcsőn unokahúgom állított meg én pedig érdeklődve néztem rá.
- Nénikém, élreteszem a nézeteltéréseinket, ha beleegyezel abba, hogy elmenjünk négyesbe az aquaparkba - ajánlotta fel Vilu.
- Négyesben? Nem vagytok rosszban Leónnal? - kérdeztem.
- Békülésnek szánom - magyarázta.
- Felőlem mehetünk - bólintottam - Csak győzd meg apádat. - mutattam a konyha felé, majd miután Violetta távozott a szobámba mentem.
- Angie - lépett be az ajtómon German.
- Mondd - emeltem rá a tekintetem.
- Az unokahúgod üzeni, hogy kezdj el pakolni - mondta. Egy bólintással jeleztem, hogy oké és előkerestem a táskám amibe bedobáltam a strandcuccaim. Fél óra múlva már mind lent ültünk a kanapén Leónra várva.
- Pablonak szólnom kellett volna- töprengtem, de Vilu közbeszólt.
- Ma nincs suli, úgyhogy nincs baj. - mosolygott rám.
- Miért nincs suli? - néztem rá döbbenten.
- Mert Pablo azt mondta hogy pihenjünk ki azt hogy nem lesz turné - szomorodott el unokahúgom én pedig szó nélkül megöleltem. León pár perc múlva csengetett, és Violetta azonnal rohant ajtót nyitni.
- Szia Vilu - mosolygott a srác, mire Germannal egyszerre álltunk fel a kanapéról.- Szia Angie, jó napot Mr Castillo - intett felénk.
- Hello - köszöntem neki, míg exem csak egy biccentésre méltatta a fiút.
- Mehetünk? - érdeklődött unokahúgom egy óriási vigyorral.
- Persze - húzta elő a kocsikulcsot German, majd kiléptünk az ajtón. Az autóban a két fiatal hátul foglalt helyet, míg én az anyósülésre huppantam le, exem pedig a volán mögé. A mellettünk elsuhantó épületeket bámultam amikor telefoncsörgés ütötte meg a fülemet. A mellettem ülő zsebéből szólt a hang, mire ő felém nézett.
- Megtennéd hogy felveszed? - kérdezte én pedig kikaptam a mobil és a szám megnézése nélkül felvettem.
- Szerelmem végre - szólt bele Priscilla. Azonnal elfintorodtam így adva tudtára mindenkinek hogy számomra nem kedves személy beszél a vonal túlsó végén.
- Szia Priscilla. German vezet ha üzennél szeretnél valamit, akkor mondd - hadartam azzal a céllal hogy gyorsabban vége lesz a hívásnak.
- Azt üzenem hogy rendben van a vacsora holnap - válaszolt. - Megtennéd, hogy átadod neki?
- Igen - forgattam a szemem, majd kinyomtam. - Azt üzeni, hogy rendben a randitok holnap - néztem a vezetőre.
- Köszönöm - bólintott és újra az útra koncentrált. Az aquaparkba érve German kifizette a belépőket, mi pedig türelmesen vártuk végig vele a pénztár előtt kígyózó sort. Amint ezzel végeztünk mindenki elvonult átvenni a fürdőruhákat. Én magamra kaptam a fekete különrészes bikinimet, majd kiléptem az öltözőfülkéből. Egyedül German állt az egyik fehét falnak dőlve, és minden mozdulatomat követte a szemével.
- Mi az? - néztem végig magamon amint odaértem hozzá.
- Eszméletlen vagy Angie - vigyorodott el.
- Köszönöm - nevettem fel.
- Még véletlenül sem akarunk zavarni - szólalt meg mögöttünk Vilu. - De nem megyünk csúszdázni?
- Mi keresünk valami árnyékos helyet - pillantottam exemre aki bólintott beleegyezésképpen.- Majd utánatok megyünk.
- Akkor sziasztok és lehetőleg ne öljétek meg egymást - búcsúzott unokahúgom. Amint Leónnal elmentek én a mellettem álló felé fordultam aki a fenekemmel volt elfoglalva.
- German - szóltam rá hangosabban. - Keressünk valami helyet.
- Oké - mosolyodott el. Alig fél óra múlva találtunk is egy megfelelő fát ami alá lecuccoltunk.
- Naptejet? - nyújtotta felém a tubust a napozó férfi.
- Köszönöm - vettem el tőle, majd bekentem magam.
- Segítsek a háttad? - kérdezte exem az árnyékból figyelve.
- Megtennéd? - fordultam hozzá, mire ő felült és eloszlatott egy adat krémet a hátamon.
- Kész - puszilt bele a nyakamba amibe beleborzongtam.
- Köszönöm - motyogtam és gyorsan felpattantam.
- Bármikor - mosolyodott el majd ő is felállt.
- Jössz csúszdázni? - kérdeztem hirtelen.
- Persze - vágta rá. Szereztünk két sárga úszógumit és beálltunk az egyik barlangos csúszda előtt tolongó sorba.
- German ne bámulj - csettintettem az orra előtt miután észrevettem hogy tekintete megint az alsó felemre tapadt.
- Bocs elkalandoztam - nézett rám egy vigyorral.
- Jézusom itthagylak - forgattam a szemem.
- Miért? - értetlenkedett.
- Nem akarom hogy azt higyje bárki is hogy foglalt pasikkal kezdek - vágtam rá.
- Jajj Angie, nem hagytad volna hogy akkor megcsókoljalak amikor Jadedel voltam ha tényleg így gondolnád - magyarázta.
- Komolyan? Még mindig ezzel jössz? Az régen volt - mondtam unottan.
- Mindketten órára pontosan tudjuk hogy mikor volt Angie - nézett a szemembe - 2 éve, 47 napja és 2 órája.
- Honnan veszed hogy én is tudom? - kérdeztem.
- Mert ismerlek - mosolyodott el.
- Tényleg? - húztam fel a szemöldököm.
- Bebizonyítsam? - természetesen belementem a dologba azt gondolva hogy lesz olyan amit German nem fog tudni rólam.
- Kedvenc szín?
- Világoskék.
- Kedvenc állat?
- Macska.
- Kedvenc tárgy?
- A gyűrűd.
- Kedvenc dal?
- Angie nehezebbeket - nevetett fel - Ha nem tévedek akkor nem tudsz dönteni az Abrazame y Veras és a Habla Si Puedes között.
- Nehezebbeket akarsz?- ha harc hát legyen harc - Kedvenc film?
- Titanic.
- Kedvenc emlék?
- Na ez már nehéz. Szerintem nincs. Ahogy ismerlek valószínűleg az összes tökéletes emlék közül nem tudnál egyet kiválasztani. Igazam van? - mosolygott rám.
- Következő - mondta mogorván a csúszda mellett álló lány. Mielőtt válaszolni tudtam volna, már le is raktam a gumit, belehuppantam és már száguldoztam lefelé a csúszdában. Néhány másodperc után egy nyitott fedelű, barlang-szerű medencébe értem ahol az úszógumim kényelmesen ringatózott egészen addig amíg exem belém nem jött.
- German - csattantam fel.
- Bocsi - húzta el a száját.
- Nincs baj. - mosolyodtam el halványan. - Most mit csináljunk?
- Mi lenne ha beszélgetnénk? Nem úgy mint exek hanem mint régen - vette fel én pedig bólintottam azonban a következő pillanatban megindult alattam az úszógumi. Egy sikítás szaladt ki a számon, de gyorsan meg is nyugodtam amikor megint megállt a sodrás és egy barlangban találtam magam. German érkezésére már számítottam, így nem lepett meg amikor belém csapódott. Azonban a hullámtól kicsúszott alólam a gumi és utas nélkül siklott le a csúszdán.
- Most hogy a francba megyek le? - fogtam a fejem dühösen.
- Lecsúszol. - válaszolt egyszerűen a mellettem kényelmesen ringó pasi.
- És ha nekiütődök valaminek, beverem a fejem és elájulok a vízben? Akkor meghalhatok - pánikoltam.
- Nézd - sóhajtott German átgondolva a lehetőségeinket.
- Igen? - csaptam a vízbe a kezemmel.
- Gyere ide és együtt lemegyünk - ajánlotta fel. Sokáig mérlegeltem az ajánlatát, majd úgy döntöttem higy inkább ülök German ölében, minthogy megfulladok. Kelletlenül odaúsztam mellé ő pedig végigmért.
- Majd beülök akkor amikor lemegyünk - magyaráztam.
- Oké - adta fel az el nem kezdett harcot. - Szóval.
- Szóval - bólintottam.
- Milyen az ismerősöd? - kérdezte pár perc kínos csend után.
- Helyes. Vilu őt kéri karácsonyra - idéztem a lányt.
- És bejön neked? - érdeklődött.
- Eléggé - mosolyodtam el.
- Csak tegyen boldoggá és akkor én is az vagyok - nyúlt a kezemért.
- Téged Priscilla tesz boldoggá? - pillantottam az összeért ujjainkra.
- Azt hiszem. - tétovászott German.
- Szereted őt?
- Igen. - megint habozott.
- Mikor találtad ki hogy menjetek holnap étterembe? - kérdeztem hirtelen, mivel a telefonbeszélgetés óta motoszkált a fejemben a dolog.
- Tessék? - szökött fel exem szemöldöke.
- German ugye nem azért viszed étterembe hogy szemmel tarts? - néztem rá megerősítést várva.
- Figyelj Angie - kezdte óvatosan. Nekem abban a pillanatban szakadt el a cérna. Felálltam és felháborodva néztem Germanra.
- Te felügyelni akarsz engem? Felnőtt nő vagyok - mondtam hangosabban a kelleténél.
- Tudom és sajnálom. Csak nem akarom hogy - ő is felállt és bocsánatkérően nézett rám.
- Nem akarod hogy bajom essen. Tudom, mindig ezzel jössz. De nem kell vigyáznod rám, mert nem vagy az apám. Nem történhet velem semmi, maximum jól érzem majd magam Josh-sal de te megint tönkretettél mindent. - kiabáltam.
- Sajnálom hogy nem tudlak elveszíteni, oké? - csattant fel ő is. - Őszintén bocsánatot kérek, mert Maria után nem tudnék nélküled élni. Szükségem van rád Angie, nem érted?
- Arra nem gondoltál hogy önmagad miatt fogsz elveszíteni? Úgy kezelsz mintha gyerek lennék pedig már egy ideje betöltöttem a tizennyolcat. - emeltem fel a hangom megint - German ha még egyetlen egyszer beleszólsz a dolgaimba végeztem veled, világos? - néztem rá keményen - Szia - mondtam végül majd elfordultam és gumi nélkül lecsúsztam a csúszdán.
