Pár perc múlva Francesca és Vilu jött be a mosdóba nevetve de amint megláttak elhallgattak .
- Mi a baj ? - tette Vilu az egyik kezét a vállamra .
- Semmi - ráztam a fejem .
- Akkor azért ülsz bent a mosdóban könnyes szemmel mert unatkozol ? - húzta fel a szemöldökét .
- Én ... csak nem tudom - motyogtam összezavarodva .
- Szerintem én most itthagylak benneteket - mondta Fran és kiment .
- Apával van valami ? - kérdezte Violetta .
- Nem , csak amióta ittvan Justin csak veszekedünk . - ismertem be .
- Szereted apát ? - nézett rám .
- Igen . Nagyon - bólintottam .
- Akkor ne add fel . Harcolj érte Angie - mondta bíztatóan .
- De neki kéne értem harcolnia - ráztam a fejem .
- Nem Angie - vágta rá Vilu - mindkettőtöknek harcolnia kell a kapcsolatotokért .
- És ha ő már nem akarja ? - kérdeztem .
- Ezt vele kell megbeszélned - ölelt át .
- Köszönöm - suttogtam .
- Nincs mit - válaszolt Vilu . Kimentünk a mosdóból ahol Pablo várt ránk .
- Megjöttetek ? - mosolygott .
- Igen - bólintott Vilu . Egy pillanatig felnéztem és találkozott a tekintetem Germanéval . Ő mereven nézett engem a másik oldalról .
- Mehetünk próbálni ? - kérdezte Pablo .
- Igen - bólintottak a srácok . Elindultunk az arénába ahol majd a koncert lesz . Én egyedül sétáltam hátul a gondolataimba mélyedve amikor valaki megérintette a vállam .
- Beszélhetünk ? - kérdezte egy mély férfi hang majd German mellém lépett .
- Persze - nyögtem ki fél perc csend után .
- Mérges vagy rám ? - kérdezte én pedig megráztam a fejem .- Akkor kérlek mond el hogy mi a baj - kérlelt .
- Nem tudom hogy mi a bajom . Egyszerűen elegem van - tártam szét a karom .
- Nem értelek . - mondta German én pedig újból megráztam a fejem .
- Szerintem te nem harcolsz a kapcsolatunkért - motyogtam ő pedig megtorpant.
- Te azt gondolod hogy nem harcolok értünk ? - kérdezte kicsit dühösen .
- Igen .. vagyis nem csak - próbálkoztam de ő félbeszakított .
- Angie te most szórakozol velem ? - meredt rám - Tudod mit ? Akkor hagyjuk abba ezt az egészet - mondta dühösen és elment . Nekem pedig csak egyetlen kérdés zakatolt a fejemben . Most akkor szakítottunk ? Szinte éreztem hogy bármelyik pillanatban kitörhet belőlem a zokogás ezért inkább az aréna távolabbi pontjába volnultam és leültem egy székre . Tényleg ennyire hülye lennék hogy hagyom elmenni azt akit szeretek ?
- Miért sírsz ? - kérdezte mögülem egy hang én pedig letöröltem a könnyeim .
- Nem sírok - motyogtam .
- De sírsz - vágta rá Pablo majd leült mellém . - Most pedig mond el hogy mi a baj .
- Semmi . Tényleg - győzködtem .
- Ezt másnak add be . - mosolyodott el halványan .
- Annyira nem tudom hogy mit csinálok rosszul - mondtam hirtelen ő pedig furcsán nézett rám .- Mindent elrontok . Elveszítem Germant ha így folytatom - temettem a kezembe a fejem . Pablo megsimította a hátamat .
- Nézd most lehet hogy így érezed de - próbálta befejezni a mondatát de félbeszakítottam .
- Nem Pablo . - ráztam meg a fejem . - Azt mondtam neki hogy szerintem nem harcol a kapcsolatunkért . - mondam halkan .
- És ő mit válaszolt ? - kérdezte Pablo .
- Hogy akkor hagyjuk abba - remegett meg a hangom miközben egy újabb zokogóroham tört rám .
- Ó Angie - sóhajtott Pablo és szorosan megölelt . - Rám számíthatsz - suttogta én pedig becsuktam a szemem .
- Köszönöm - válaszoltam . Miután elengedtük egymást ő visszament a srácokhoz én pedig bámultam magam elé . Majd halkan dúdolgatni kezdtem a Strongert . Hirtelen egy kéz érintette meg a vállam és Viluval találtam szembe magam .
- Baj van ? - kérdezte .
- Nem - válaszoltam .
- Nem vagyok már kisgyerek Angie - ült mellém . - Mindig segítettél ha bármi bajom volt . Most rajtam a sor . - fogta meg a kezem és finoman megszorította .
- Apukáddal .. mi már...- nyeltem egy nagyot .- Már nem vagyunk egy pár . - Violetta megfagyott .
- Így már értem - motyogta én pedig felnéztem . - Ott áll egész nap a falnak dőlve és néz maga elé . Egy szót sem szólt amióta itt vagyunk - magyarázta .- Kérdeztem hogy mi a baj tőle is ő pedig közölte hogy ez nem gyerekekre tartozó ügy . Ő sincs jól Angie .
- De ő szakított velem - temettem a kezembe a fejem) .
- Lehet hogy nem szakított , csak félreértettél valamit - próbálkozott Vilu .
- Abban hogy akkor hagyjuk abba ezt az egészet - idéztem- Mit lehet félreérteni ? - kérdeztem , Violetta pedig elhúzta a száját .
- Ismerlek titeket Angie és biztos hogy egy napon belül újra összejöttök majd - bíztatott .
- Ebben egy kicsit sem vagyok biztos - válaszoltam .
- De legyél benne biztos - mosolygott rám .
- És most mit csináljak ? - tettem fel a szerintem logikus kérdést .
- Beszélj vele Angie - állt fel .- Mondd el amit gondolsz - nyomott egy puszit az arcomra és elment . Lassan felálltam és a srácokhoz indultam. Mikor odaértem , feszülten néztem a srácokat és próbáltam mosolyogni de nem ment . German mellettem kábé húsz méterrel és ugyanúgy a gyerekeket nézte . A nap további része eseménytelenül telt . German és én egymásra sem néztünk , és mással sem beszélgettünk . Jó oké furán hangzik de napközben elég sokszor pillantottam felé . Amikor vacsora után felmentem a szobánkba German már fent ült . Pontosabban lent . Mivel lerakott egy matracot a földre azon feküdt . Én felhúzott szemöldökkel néztem rá majd egy vállrántással elintéztem . Bevonultam a fürdőbe és lezuhanyoztam . Amint kimentem elterültem az ágyon és néztem a plafont .
- Mi most tényleg szakítottunk ? - motyogtam .
- Azt hiszem - válaszolt German .
- Mi történik velünk ? - kérdeztem és a szemembe újra könnyek szöktek .
- Semmi jó - mondta . Én lassan lecsuktam a szemem és itt vége volt a beszélgetésünknek . Életem legrosszabb éjszakáján voltam túl .Egész éjjel forgolódtam , és képtelen voltam elaludni . Amikor reggel felébredtem German már nem volt a matracon . Gyorsan felöltöztem és lementem a hallba . Justin és German két külön asztalnál ült és a kávéjukat iszogatták . Pablo a harmadik asztalnál ült ezért fel sem merült bennem hogy esetleg nem hozzá ülnék .
- Jó reggelt - vágódtam le a székre . German és Justin egyszerre fordultak felénk.
- Jó reggelt Angie - mosolygott Pablo .- Kérsz valamit ? - mutatott az étlapra én pedig megráztam a fejem .
- Nem köszi -mosolyodtam el .
- Fáradtnak tűnsz - fogta meg a kezem .
- Rossz éjszakám volt - magyaráztam .
- Baj van ? - aggódott .
- Csak a szokásos - fintorodtam el .
- Összevesztetek ? - nézett a szemembe .
- Nem . Még az sem . Nem is beszéltünk - sütöttem le a szemem .
- Jajj - ez volt az egyetlen reakciója . - Nyugi minden jó lesz - simogatta meg az arcom .
- Remélem is - mosolyodtam el szomorúan . A koncertig még egy csomó időnk maradt ezért közösen megegyeztünk a srácokkal hogy addig szabadprogram van . A koncert előtt két órával már az arénában gyülekeztünk , a lányok már öltöztek a fellépő ruháikba , a fiúk pedig a hajukat csinálták . Jó érzéssel töltött el hogy a gyerekek ilyen boldogok . Hirtelen valaki hátulról befogta a szemem én pedig annyira megijedtem hogy levegőt is elfelejtettem venni .
- Mi a baj ? - tette Vilu az egyik kezét a vállamra .
- Semmi - ráztam a fejem .
- Akkor azért ülsz bent a mosdóban könnyes szemmel mert unatkozol ? - húzta fel a szemöldökét .
- Én ... csak nem tudom - motyogtam összezavarodva .
- Szerintem én most itthagylak benneteket - mondta Fran és kiment .
- Apával van valami ? - kérdezte Violetta .
- Nem , csak amióta ittvan Justin csak veszekedünk . - ismertem be .
- Szereted apát ? - nézett rám .
- Igen . Nagyon - bólintottam .
- Akkor ne add fel . Harcolj érte Angie - mondta bíztatóan .
- De neki kéne értem harcolnia - ráztam a fejem .
- Nem Angie - vágta rá Vilu - mindkettőtöknek harcolnia kell a kapcsolatotokért .
- És ha ő már nem akarja ? - kérdeztem .
- Ezt vele kell megbeszélned - ölelt át .
- Köszönöm - suttogtam .
- Nincs mit - válaszolt Vilu . Kimentünk a mosdóból ahol Pablo várt ránk .
- Megjöttetek ? - mosolygott .
- Igen - bólintott Vilu . Egy pillanatig felnéztem és találkozott a tekintetem Germanéval . Ő mereven nézett engem a másik oldalról .
- Mehetünk próbálni ? - kérdezte Pablo .
- Igen - bólintottak a srácok . Elindultunk az arénába ahol majd a koncert lesz . Én egyedül sétáltam hátul a gondolataimba mélyedve amikor valaki megérintette a vállam .
- Beszélhetünk ? - kérdezte egy mély férfi hang majd German mellém lépett .
- Persze - nyögtem ki fél perc csend után .
- Mérges vagy rám ? - kérdezte én pedig megráztam a fejem .- Akkor kérlek mond el hogy mi a baj - kérlelt .
- Nem tudom hogy mi a bajom . Egyszerűen elegem van - tártam szét a karom .
- Nem értelek . - mondta German én pedig újból megráztam a fejem .
- Szerintem te nem harcolsz a kapcsolatunkért - motyogtam ő pedig megtorpant.
- Te azt gondolod hogy nem harcolok értünk ? - kérdezte kicsit dühösen .
- Igen .. vagyis nem csak - próbálkoztam de ő félbeszakított .
- Angie te most szórakozol velem ? - meredt rám - Tudod mit ? Akkor hagyjuk abba ezt az egészet - mondta dühösen és elment . Nekem pedig csak egyetlen kérdés zakatolt a fejemben . Most akkor szakítottunk ? Szinte éreztem hogy bármelyik pillanatban kitörhet belőlem a zokogás ezért inkább az aréna távolabbi pontjába volnultam és leültem egy székre . Tényleg ennyire hülye lennék hogy hagyom elmenni azt akit szeretek ?
- Miért sírsz ? - kérdezte mögülem egy hang én pedig letöröltem a könnyeim .
- Nem sírok - motyogtam .
- De sírsz - vágta rá Pablo majd leült mellém . - Most pedig mond el hogy mi a baj .
- Semmi . Tényleg - győzködtem .
- Ezt másnak add be . - mosolyodott el halványan .
- Annyira nem tudom hogy mit csinálok rosszul - mondtam hirtelen ő pedig furcsán nézett rám .- Mindent elrontok . Elveszítem Germant ha így folytatom - temettem a kezembe a fejem . Pablo megsimította a hátamat .
- Nézd most lehet hogy így érezed de - próbálta befejezni a mondatát de félbeszakítottam .
- Nem Pablo . - ráztam meg a fejem . - Azt mondtam neki hogy szerintem nem harcol a kapcsolatunkért . - mondam halkan .
- És ő mit válaszolt ? - kérdezte Pablo .
- Hogy akkor hagyjuk abba - remegett meg a hangom miközben egy újabb zokogóroham tört rám .
- Ó Angie - sóhajtott Pablo és szorosan megölelt . - Rám számíthatsz - suttogta én pedig becsuktam a szemem .
- Köszönöm - válaszoltam . Miután elengedtük egymást ő visszament a srácokhoz én pedig bámultam magam elé . Majd halkan dúdolgatni kezdtem a Strongert . Hirtelen egy kéz érintette meg a vállam és Viluval találtam szembe magam .
- Baj van ? - kérdezte .
- Nem - válaszoltam .
- Nem vagyok már kisgyerek Angie - ült mellém . - Mindig segítettél ha bármi bajom volt . Most rajtam a sor . - fogta meg a kezem és finoman megszorította .
- Apukáddal .. mi már...- nyeltem egy nagyot .- Már nem vagyunk egy pár . - Violetta megfagyott .
- Így már értem - motyogta én pedig felnéztem . - Ott áll egész nap a falnak dőlve és néz maga elé . Egy szót sem szólt amióta itt vagyunk - magyarázta .- Kérdeztem hogy mi a baj tőle is ő pedig közölte hogy ez nem gyerekekre tartozó ügy . Ő sincs jól Angie .
- De ő szakított velem - temettem a kezembe a fejem) .
- Lehet hogy nem szakított , csak félreértettél valamit - próbálkozott Vilu .
- Abban hogy akkor hagyjuk abba ezt az egészet - idéztem- Mit lehet félreérteni ? - kérdeztem , Violetta pedig elhúzta a száját .
- Ismerlek titeket Angie és biztos hogy egy napon belül újra összejöttök majd - bíztatott .
- Ebben egy kicsit sem vagyok biztos - válaszoltam .
- De legyél benne biztos - mosolygott rám .
- És most mit csináljak ? - tettem fel a szerintem logikus kérdést .
- Beszélj vele Angie - állt fel .- Mondd el amit gondolsz - nyomott egy puszit az arcomra és elment . Lassan felálltam és a srácokhoz indultam. Mikor odaértem , feszülten néztem a srácokat és próbáltam mosolyogni de nem ment . German mellettem kábé húsz méterrel és ugyanúgy a gyerekeket nézte . A nap további része eseménytelenül telt . German és én egymásra sem néztünk , és mással sem beszélgettünk . Jó oké furán hangzik de napközben elég sokszor pillantottam felé . Amikor vacsora után felmentem a szobánkba German már fent ült . Pontosabban lent . Mivel lerakott egy matracot a földre azon feküdt . Én felhúzott szemöldökkel néztem rá majd egy vállrántással elintéztem . Bevonultam a fürdőbe és lezuhanyoztam . Amint kimentem elterültem az ágyon és néztem a plafont .
- Mi most tényleg szakítottunk ? - motyogtam .
- Azt hiszem - válaszolt German .
- Mi történik velünk ? - kérdeztem és a szemembe újra könnyek szöktek .
- Semmi jó - mondta . Én lassan lecsuktam a szemem és itt vége volt a beszélgetésünknek . Életem legrosszabb éjszakáján voltam túl .Egész éjjel forgolódtam , és képtelen voltam elaludni . Amikor reggel felébredtem German már nem volt a matracon . Gyorsan felöltöztem és lementem a hallba . Justin és German két külön asztalnál ült és a kávéjukat iszogatták . Pablo a harmadik asztalnál ült ezért fel sem merült bennem hogy esetleg nem hozzá ülnék .
- Jó reggelt - vágódtam le a székre . German és Justin egyszerre fordultak felénk.
- Jó reggelt Angie - mosolygott Pablo .- Kérsz valamit ? - mutatott az étlapra én pedig megráztam a fejem .
- Nem köszi -mosolyodtam el .
- Fáradtnak tűnsz - fogta meg a kezem .
- Rossz éjszakám volt - magyaráztam .
- Baj van ? - aggódott .
- Csak a szokásos - fintorodtam el .
- Összevesztetek ? - nézett a szemembe .
- Nem . Még az sem . Nem is beszéltünk - sütöttem le a szemem .
- Jajj - ez volt az egyetlen reakciója . - Nyugi minden jó lesz - simogatta meg az arcom .
- Remélem is - mosolyodtam el szomorúan . A koncertig még egy csomó időnk maradt ezért közösen megegyeztünk a srácokkal hogy addig szabadprogram van . A koncert előtt két órával már az arénában gyülekeztünk , a lányok már öltöztek a fellépő ruháikba , a fiúk pedig a hajukat csinálták . Jó érzéssel töltött el hogy a gyerekek ilyen boldogok . Hirtelen valaki hátulról befogta a szemem én pedig annyira megijedtem hogy levegőt is elfelejtettem venni .
- Ki vagyok ? - kérdezte a hátam mögül Justin .
- Valaki aki nagyon megijesztett - vágtam rá mosolyogva .
- Bocsi - nevetett - Mutatok neked valamit - fogta meg a kezem és elhúzott a srácoktól . Ahogy egyre halkult a zaj kezdtem rájönni hogy az aréna hátulja felé megyünk . Justin hirtelen megállt és egy ajtóhoz húzott . - Hölgyem , had mutassam be a próbatermét - nyitotta ki az ajtót én pedig lefagytam . A szoba hatalmas volt , tükrökkel , két gitárral , egy óriási fehér zongoraval és egy csomó hangszerrel .
- Mi ez a hely ? - suttogtam .
- Tegnap unatkoztam és mindenhova benyitottam . Így találtam meg ezt . Egy ideje szerintem nem használták de azért remélem hogy tetszik - lépett beljebb én pedig követtem .
- Ez meseszép . Kár hogy ma vagyunk itt utoljára . - mondtam .
- Majd ha máskor is jövünk már tudni fogsz róla . - nyugtatott én pedig megöleltem.
- Köszönöm - suttogtam a fülébe .
- Nincs mit . Tényleg - mosolyodott el . - Most viszont énekelj valamit . - vezetett a zongorához . - Kísérlek .
- Rendben . Akkor legyen a Stronger - választottam ki a dalt ő pedig játszani kezdte . A dal közepe felé járhattunk amikor megláttam hogy German az ajtónak dőlve figyel és gúnyosan mosolyog .
- Megmagyarázom - szakítottam félbe a dalt és Germanhoz akartam sietni de ő eltűnt .
- Várj Ang - fogta meg a kezem Justin de én nem figyeltem rá .
- Most kérlek engedj el - motyogtam ő elengedett én pedig kirohantam .
- German - kiabáltam utána , amikor megláttam a folyosó végén de ő rám se nézett ezért kénytelen voltam utána rohanni . Amint beértem , megfogtam a vállát és visszahúztam . - Várj kérlek hadd magyarázzam el - kérleltem ő pedig fagyosan nézett rám .
- Mit akarsz Angie ? - kérdezte .
- Én csak azért voltam vele mert - nem tudtam befejezni a mondatomat mert German félbeszakított .
- Angie , tudtommal már nem járunk együtt ezért semmit nem kell megmagyaráznod . Menj csak vissza hozzá nyugodtan - mondta a szemembe én pedig azt hittem hogy ott esek össze .
- Te most tényleg itt akarsz hagyni ? - kérdeztem könnyekkel a szemembe .
- Tudsz jobbat ? - húzta fel a szemöldökét majd elfordult és elment . Én zokogva roskadtam le a padlóra ami valljuk be hideg volt . Csak hagytam hogy a könnyek eláztassák az arcom . Itt hagyott . Komolyan itt hagyott . Nem tudom mennyi idő telt el , de azt vettem észre hogy valahol a távolban felcsendül az En gira . Tehat elkezdődött a koncert . Feltápászkodtam a földről és elindultam a színpad felé . Pablo a srácokat nézte amikor mellé léptem . Ahogy meglátott az arcára aggódás ült ki .
- Angie mi a baj ? - kérdezte .
- Semmi - vágtam rá remegő hangon .
- Megbántott ? - fogta meg a kezem .
- Igen - bólintottam és a földet kezdtem bámulni .
- Semmi baj - mondta és átölelt . A koncert kezdett a vége felé járni , de csak ekkor kezdődtek a problémák . Miután Vilu lesétált a Cómo Quieres után a színpadról egy szót sem szólt . Szó szerint . Violetta nem beszélt . Befutott az öltözőjébe én és Pablo pedig utána .
- Vilu mi a baj ? - rontottunk be az ajtón . A srácok a Junto somos mast énekelték ezért még maradt egy kis időnk .
- Angie - suttogta Vilu rekedten - Nem tudok énekelni .
- Te jó ég - suttogtam megöleltem . - Most mit csináljunk ?
- Menj fel te a színpadra - ötletelt Pablo én pedig egy kicsit dühösen néztem rá .- Komolyan Angie . Európa imád , van egy új dalod szóval ez a te köröd lesz - magyarázta . En Vilura néztem aki lefirkantott valamit egy papírra és a jezembe nyomta .
Menj Angie ! - csak ennyit írt rá én pedig elmosolyodtam .
- Nagyon szeretlek - pusziltam meg a homlokát .
- A zenét intézem , te sminkelj és csináld meg a hajad . Van pár ruha amit nem hordanak a srácok válassz egyet - mondta Pablo és kiment .
Menni fog - Vilu újra felém nyújtott egy lapot amin ez állt .
- Remélem is - sóhajtottam és a ruhatárba mentem . Választottam magamnak egy halvány rózsaszín egyberuhát , és egy fehér magassarkút . Miután felrakták rám a mikrofont és odaadták azt a kicsi hangszórót amit a fülembe kellett rakni kezdtem megijedni . Én nem vagyok énekesnő . Mi van ha felmegyek és annyira izgulok majd hogy elhányom magam ? Vagy ha elesek ? Vagy elrontom valamelyik hangot ?
- Angie a One last time jó lesz és woaw - lépett mellém Pablo .
- Igen és köszi - pirultam el halványan .
- Akkor menj a színpad szélére még van fel perced - irányított . - A hangszóróba hallod a hangom ha kell valami de azon kívül a zene lesz . Hajrá - ölelt meg és a színpad felé tolt . A srácok még a Junto somos mast énekelték amikor odaértem.
- Még 18 másodperc - hallottam Pablo hangját . A gyerekek a dal végénél jártak .- Tíz másodperc - számolt vissza Pablo a mikrofonba . A dalnak vége lett , és a sracok integettek a nézőknek . - Három másodperc - mondta . Ludmilláék meghajoltak és a tömeg sikítozott és tapsolt . - Kettő - fokozta az idegeimet Pablo . Szinte biztos voltam benne hogy vigyorog . - Egy - mondta ki az utolsó számot . A gyerekek lejöttek -Indulhatsz - adta ki az utasítást Pablo én pedig egy mély levegőt vettem - Megy a mikrofon - hallottam utoljára a hangszóróból Pablot majd mintha minden megnémult volna . A szívem iszonyatos sebességgel dobogott amikor kiléptem a színpadra . Egy másodpercnyi csend támadt a közönség soraiban majd hatalmas tapsvihar és sikítozás rázta meg az aréna falait . Én ösztönösen elmosolyodtam és beleszóltam a mikrofonba .
- Sziasztok - integettem . - Tetszik a koncert ?
- Igen - vízhangzott mindenfelől .
- Akkor örülök . A srácok nagyon sokat dolgoztak rajta - mosolyogtam ők pedig tapsolni és sikítozni kezdtek - Szóval melyik számot szeretnétek ? - kiabáltam a mikrofonba nevetve . - A One last time jó lesz ? - kérdeztem . A tömeg újra egy hatalmas igennel válaszolt . Egy másodpercre néztem oldalra de megláttam azt akit nem gondoltam volna . German egy halvány mosollyal az arcán figyelt engem . Észre sem vettem de már énekeltem a dalt . És nem érdekelt hogy a sajtó mit mond majd , az sem igazán foglalkoztatott hogy mit gondol majd a közönség rólam és arról hogy kinek énekeltem de az egész dalt Germannak énekeltem . A tömeg a harmadik refrént már velem énekelte , de nekem egyetlen dologtól szöktek könnyek a szemembe . Amikor Ő is mosolyogva tátogta a dalt . - Remélem hogy tetszett a dal és imádlak titeket . Köszi hogy velem énekeltetek - mosolyogtam még egyszer utoljára a kamerába majd lesétáltam a színpadról ahol León Voy por ti-ja váltott engem . Pablo vigyorogva jött oda hozzám és megölelt .
- Eszméletlen jó voltál - mosolygott - Viszont - kezdte kínosan mosolyogva . - Lenne még egy dal .
- Melyik ? - kérdeztem feszengve .
- Azabrazameyveras- hadarta .
- Lassabban - néztem rá .
- Az Abrazame y veras kellene elénekelned - mondta lassan .
- Leónnal ? - ijedtem meg .
- Nem - rázta meg a fejét . - Vele - biccentett German felé aki a produkciót figyelte . Bennem a levegő is megfagyott .
- Mi jelenleg nem vagyunk olyan helyzetben hogy együtt tudnánk énekelni - suttogtam rémültem .
- Kérlek Angie . Tedd meg a Studioért - kérlelt .
- Beszéld meg vele - sóhajtottam .
- Rendben . Ott a ruhád - mutatott a Vilu öltözője melletti öltözőre .
- Oké - bólintottam és sóhajtva odamentem . Felvettem azt a fehér, csipkés , és elég rövid ruhát ami oda volt készítve majd bekopogtam Viluhoz . Semmi válasz szóval benyitottam . Violetta vigyorogva nézett rám .
- Na milyen ? - kérdeztem ő pedig felmutatta a nagyujját jelezve hogy jó . - Jól megkavartad a dolgokat de ha hazaértünk megyünk orvoshoz - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára . Vilu szivecskét formalt az ujjaiból én pedig elmosolyodtam .- Én is szeretlek .
- Angie gyere - rángatott ki Pablo az öltözőből .
- Megbeszélted vele ? - kérdeztem .
- Igen . Azt mondta hogy meg tudja csinálni - mosolyodott el majd a színpad széléhez terelt . Ebben a pillanatban pillantottam meg Germant aki a másik oldalon várakozott . És hogy mondjam . Baromi jól nézett ki . León lejött a színpadról majd míg egy táncos neon csövekkel a kezében elvonta a közönség figyelmét mi felmentünk a színpadra . Miután vége lett az intrónak elindult a zene és German elkezdte a dalt .
No me digas lo que piensas
Creo que lo se
Sólo mírame un instante
Y adivinare
Que difícil fue querernos y volvernos a querer
Y al final de este camino
Encontrarnos otra vez
En tus ojos no hay secretos
Yo lo puedo ver
Siempre tienes la palabra
Que me hace sentir bien
Que difícil fue querernos y volvernos a querer
Si el amor es verdadero
Todo puede suceder
Quédate junto a mi
Paso a paso en el camino
Voy hacerte feliz
Y que el miedo este prohíbo
Abrázame y veras
Que eres lo que necesito
Y no encuentro la manera de decir
Que le das luz a mi vida
Desde que te vi
Ahora tómame la mano
No quiero esperar
Siente el viento en nuestras alas
Vamos a volar
Y que bien se siente amarte
Cuando a mi lado estas
Y que bien hermoso esperarte
Y abrazarte una vez mas
Quédate junto a mi
Paso a paso en el camino
Voy hacerte feliz
Y que el miedo este prohíbo
Abrázame y veras
Que eres lo que necesito
Y no encuentro la manera de decir
Que le das luz a mi vida
Quédate junto a mi
Paso a paso en el camino
Voy hacerte feliz
Y que el miedo este prohíbo
Abrázame y veras
Que eres lo que necesito
Y no encuentro la manera de decir
Que le das luz a mi vida
Desde que te vi - alig pár centiméter választott el minket . Ha jönnie kell akkor jöjjön az a csók .
- Szeretlek - suttogta German úgy hogy csak én hallottam .
- Én is szeretlek - válaszoltam majd az ajkain találkoztak és szenvedélyes csókolózás lett a vége .
- Tizenkettes a műsor - hallottam Pablo hangját mire én finoman elengedtem German . A tömeg sikítozott , fütyült és tapsolt mi pedig kézen-fogva lejöttünk a színpadról .
Sziasztok ! Remélem tetszett és légyszi mondjátok el komiba hogy milyen lett a fejléc :) hamarosan következő <3
Nagyon jó fantasztikusss egyszerűen wííííí! 😍😍😍
VálaszTörlésKösziiii ❤❤❤❤ egyszerűen wííííí !
VálaszTörlésAwww
VálaszTörlésEz Egyszerűen tökéletes <33
Sietni ám
Sietek :D és köszii <33
VálaszTörlésImadom💗 nagyon tetszik amugy a fejlec is😍
VálaszTörlésKöszi ❤❤❤
VálaszTörlésNagyon jo lett☺
VálaszTörlés