32.rész Veszekedés és békülés

- Te hogy kerülsz ide ? - kérdeztem majd szorosan megöleltem . - Azt hittem Madridban élsz .
- Áthelyeztek ide , ezért mostantól az egyik itteni zeneiskolában dolgozom és a cipőd - mosolygott majd a kezembe nyomta a magassarkúmat . Justin a gimis osztálytársam volt . Az egyik legjobb barátom . Ő is éneket tanít mint én de Madridban van az az iskola ahol eddig tanított . 

- Olyan régen nem láttalak - öleltem meg újra . A viselkedésem kezdett kicsit megijeszteni mivel én éppen boldog párkapcsolatban élek valakivel .
- Elhiheted hogy én is nagyon boldog vagyok .- mosolygott . - Nem vacsorázunk ma együtt ? - kérdezte hirtelen .
- De - vágtam rá minden átgondolás nélkül .
- Akkor jó . Majd sms-ben elküldöm az étterem címét  - kacsintott én pedig gyorsan előkotortam a táskámból egy papírt és egy tollat , majd leírtam a telefonszámom .  Átnyújtottam neki ő pedig egy puszit nyomott az arcomra .
- Akkor majd látjuk egymást - mosolygott majd zsebrerakott kézzel elsétált . Én is újra elindultam hazafelé . Márcsak azt kell kitalálnom hogy hogy mondom el Germannak . Amint hazaértem Viluval találtam szembe magam aki a zongoránál ült és dalt írt .
- Szia - mosolyogtam rá .
- Szia Angie - mosolygott ő is .
- Új dal ? - kérdeztem .
- Igen . Pablo kérte - bólintott . Én odaléptem hozzá és a kottára mutattam .
- Megnézhetem ? - kérdeztem .
- Persze . Eddig borzalmas - nyomta a kezembe . Alig három sor volt leírva .
- Fáradt vagy Vilu ? - néztem fel a kottából .
- Igen - bólintott szomorúan .
- Menj fel , pihenj egyet én meg megpróbálok valamit összehozni - simogattam meg a hátát .
- Imádlak - nézett rám Violetta hálás tekintettel .
- Nincs mit , de ilyen állapotban soha nem fogod tudni megírni . - mondtam szomorúan .
- Köszi Angie - ölelt meg majd felment a szobájába . Én leültem a zongora elé és elkezdtem nyomogatni a billentyűket . Eltelt vagy egy óra mire összehoztam valami olyat ami jó és illik Vilu stílusához de sikerült. Alkotásom pedig a Quiero címet kapta .

Felmentem Vilu szobájába és a kottát az asztalára raktam . Violetta békésen aludt . Én betakartam és kimentem a szobából . Ekkor megcsörrent a telefonom . A képernyőn German neve villogott . 

- Szia - vettem fel . Nem kerülhetem el  beszélgetést vele .

- Szia Angie -hallottam a vonal végéről . - Az egyik tárgyalásom elmarad ezért előbb érek haza . Ha van kedved elmehetnénk vacsorázni . - ajánlotta fel . 

- Ma nem lehet - vettem egy mély levegőt . - Ma találkoztam egy régi barátommal és ő is meghívott és azt mondtam hogy elmegyek - mondtam halkan . A vonal másik végén csend támadt .

- Szóval - kezdte érzelemmentes hanggal . - Velem , a pasiddal nem jössz el de egy barátoddal - szinte láttam magam előtt ahogy idézőjeleket rajzol a levegőbe- elmész . 

- Igen , de ez nem az aminek látszik - mentegetőztem .

- Angie szerintem ez pont az aminek látszik - mondta dühösen és lerakta . Remek . Egyetlen vacsora miatt most összevesztem Germannal . Megálltam a ruhásszekrényem előtt és azon gondolkoztam hogy milyen ruhát válasszak . Leültem az ágyamra és néztem magam elé . German azt hiszi hogy randizni megyek Justinnal pedig csak vacsorázunk és beszélgetünk . Miután kiválasztottam a tökéletes ruhát visszaültem az ágyra .  Ekkor lent nyílt az ajtó . Szinte biztos voltam benne hogy German az . Lassan felálltam és a lépcsőhöz sétáltam . Igazam volt , German lent állt az irodája előtt és valakivel beszélt . 

- Rendben . Köszönöm . Akkor holnap este - mosolygott , majd letette . Én felhúzott szemöldökkel néztem rá , ő pedig ugyanígy nézett vissza . 

- Valami baj van ? - kérdezte hirtelen . 

- Nem semmi . Holnap találkozol valakivel ? - néztem rá . 

- Igen . Te meg ma - vágta rá . 

- De ez nem egy randi - szálltam vitába .

- Ahogy az sem az lesz - mondta mérgesen .

- Ja . Csak munkahelyi ügy . A végén észre sem veszem és már összeházasodtál vele - emlékeztettem a tavalyiakra . 

- Nem tervezem elvenni Priscillat - nézett a szemembe .

- De jó van neve is - sétáltam le a lépcsőn . 

- Igen van . - lépett közelebb . Egy perc néma csend következett .

- Ne veszekedjünk - mondtam halkan .

- Egyetértek . - bólintott . - Sajnálom . 

- Nincs mit . - mosolyodtam el . - Nyolcra hazaérek - nyomtam egy csókot a szájár

- Szeretlek - mondta .

- Én is . Nagyon - simogattam meg az arcát .

- Akkor jó - mosolygott majd a karjait a derekam köré fonta és lassan megcsókolt .

- Nem akarod hogy menjek , ugye ? - kérdeztem .

- Nem - válaszolt . - Elvihetlek kocsival ? - ez inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek de beleegyeztem . Miután leparkolt az étterem előtt rámnézett .

- Hívj ha érted kell jönnöm . - mondta . 

- Szerelmem nem vagyok már kisgyerek . Megoldom egyedül - nyomtam egy puszit az arcára . Ő pedig elmosolyodott .- Mi az ? - kérdeztem furcsállva .

- Csak azon gondolkoztam hogy mennyire más amikor Jade hív "szerelmemnek" és mennyire jó amikor te - simogatta meg az arcom . 

- Örülök . Na de most megyek szerelmem a fodrászhoz hogy még jobb legyen a hajam - utánoztam Jadet . German nevetve nézett rám .

- Imádlak - mondta nevetve . 

- Én is - mosolyogtam . - Majd jövök - nyomtam egy hosszú csókot a szájára majd kiszálltam . German természetesen ugyanígy tett .- Most mit csinálsz ? - néztem rá felhúzott szemöldökkel . 

- Én csak ... csak egy kis friss levegőt akarok szívni - improvizált . 

- Figyelj - tettem az arcára a kezem . - Semmi bajom nem lesz . Majd hívlak ha értem kell jönni , bár a dolognak semmi értelmét nem látom , hiszen haza tudnék menni gyalog . - magyaráztam . 

- Nyugodtabb lennék ha nem kéne este egyedül járkálnod . - mondta .

- Nem vagyok kisgyerek , érted ? - néztem rá egy kicsit idegesen .

- Értem - bólintott - de akkor is jövök - csókolt meg . 

- Rendben - adtam be a derekam - de most várnak rám , és sietek szóval szia - nyomtam egy puszit az arcára és elsétáltam . 

- Jó szórakozást - mondta German gúnyosan mire én megfordultam és felhúzott szemöldökkel néztem rá . 

- Tessék ? 

- Csak azt mondtam hogy jó szórakozást - mondta újra a kocsinak dőlve . Én elfordultam és elmentem . Nem igaz hogy ennyire borzalmas tud lenni , és mégis ennyire szeretem . Justin alig tíz méterre egy asztalnál ült és integetett . Én elmosolyodtam és visszaintegettem majd odasiettem hozzá .

- Szia Ang- nyomott egy puszit az arcomra .

- Szia - mosolyogtam . 

- Foglalj helyet - húzta ki nekem a széket . 

- Köszönöm - ültem le , majd ő is helyet foglalt , szembe velem . Alig egy percig csendben ültünk majd ő megszólalt . 

- Már énekesnő vagy ? - utalt arra hogy a gimiben az akartam lenni . 

- Nem - nevettem fel keserűen . - Énektanár vagyok . 

- A Studioban ? - kérdezte . 

- Igen . Honnan tudod ? - mosolyodtam el . 

- Ott fogok tanítani . - mondta . Ez már rosszul kezdődik . Ha ott van German és Justin akkor az biztos hogy minimum egy veszekedést fog eredményezni és ha hozzáadjuk Pablot akkor a helyzet egyre rosszabb lesz . Kényszerűen elmosolyodtam . - Rosszat mondtam ? - kérdezte . Túl jól ismer .

- Nem dehogy . - vágtam rá majd elfordultam . 

- És van férjed vagy gyereked ? - kérdezte hirtelen . Bennem egy másodpercre megfagyott a levegő . 

- Khhm .... nem - válaszoltam köhögve mire ő elmosolyodott . - Neked ?

- Nekem sincs - mondta . - Az a férfi akivel jöttél a barátod ? 

- Igen - válaszoltam és halványan elmosolyodtam  . 

- Látszik hogy szereted - mosolygott ő is . 

- Egyébként miért nem szóltal hogy jössz ? - váltottam témát . 

- Hívtalak a régi számodon de egy öreg bácsi vette fel - nevetett . 

- Így már érthető - nevettem én is . Körülbelül három órán keresztül beszélgethettünk . 

- Holnap a Studioban találkozunk - puszilta meg az arcom . 

- Rendben . Örülök , hogy beszélhettünk - mosolyodtam el . 

- Én is - válaszolt mosolyogva  . - Akkor holnap Ang - intett egyet majd megfordult és elment . Mosolyogva indultam haza gyalog és azon gondolkoztam hogy milyen cuki amikor Ang-nek hív . Amint hazaértem Germannal találtam szembe magam . 

- Nem hívtál - mondta komolyan .

- Mert gyalog akartam jönni - vágtam rá . 

- Aggódtam érted - nézett a szemembe . 

- Pedig nem kellett volna . Nem vagyok már óvodás akire vigyázni kell - mondtam mérgesen . 

- Miért baj hogy féltelek egy olyan embertől akit nem is ismerek ? -kérdezte ő is dühösen . 

- Képzeld te is olyan emberekkel találkozol naponta akiket nem ismerek mégsem féltelek . - mondtam és éreztem hogy a hangszínem feljebb csúszott . 

- Néha komolyan nem értelek Angie - vágta rá .

- Akkor ebben egyetértünk - fordultam el .

- Tudod néha úgyérzem hogy ennek az egésznek nincs értelme . - kapta el a karom . 

- Akkor fejezzük be - mondtam mérgesen . 

- Nem úgy értem - vágta rá . 

- Akkor hogy ? - kérdeztem . 

- Nem gondolod hogy egyre többet veszekedünk - nézett a szemembe .

- De - bólintottam egy kicsit lenyugodva .

- Nem szeretem ha veszekszünk - mondta .

- Én sem - ráztam meg a fejem és megöleltem . - Ha mondok valamit megteszed hogy nem akadsz ki ? - suttogtam .

- Igen - bólintott . 

- Justin a Studioban fog tanítani - emeltem fel a fejem a válláról .

- Ki az a Justin ? - kérdezte .

- Az az ismerősöm akivel ma találkoztam - magyaráztam . German csak elfordult és az irodájába ment . Azt sem tudtam hogy mit csináljak . Felszaladtam a szobámba és elterültem az ágyon majd szabad utat engedtem a könnyeimnek . Nem akarom elveszíteni . Túl sokat vártam rá . Ilyen gondolatok cikaztak a fejemben amikor halkan kopogtak . Gyorsan letöröltem a könnyeimet és kinyitottam az ajtót . Vilu állt ott .

- Szia - próbáltam mosolyogni .

- Sírtál ? - kérdezte miközben besétált a szobámba .

- Nem - vágtam rá - Talán egy kicsit - pontosítottam .

- Valami baj van ? - ült le az ágyamra . 

- Nem .. csak .. mindegy - zártam le a témát .

- Rám számíthatsz - mosolyodott el .

- Köszönöm - suttogtam majd szorosan megöleltem . 

- Viszont a dal amit írtál - mondta miután elengedtük egymást - fantasztikus .

- Reméltem hogy tetszeni fog - vallottam be . 

- Angie ez egyszerűen lenyűgöző - mosolygott . 

- Köszi - mosolyodtam el . - Na menj . Késő van és holnap suli - nyomtam egy puszit a homlokára . Ő felállt és az ajtóhoz sétált .

- Beszéljek apával ? - forult vissza .

- Nem kell . Ez a mi harcunk - mondtam szomorúan . 

- Sajnálom - mondta majd kiment . Miután lefürödtem , bebújtam az ágyba . Úgy fél órán keresztül forgolódtam . 

-Nem igaz hogy nem tudok German nélkül aludni - morogtam majd felpattantam. Átsétáltam German szobája elé és lassan bekopogtam . Ő nem válaszolt . Óvatosan kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába . German az ágyán feküdt és tv-t nézett . Amint meg látott kikapcsolta . 

- Mérges vagy rám ? - ültem le az ágy szélére . 

- Nem . - simította végig a karom . 

- Akkor miért nem beszéltél velem ? - kérdeztem .

- Mert muszály volt gondolkoznom - mondta komolyan . - Nem akarlak elveszíteni Angie . De elegem van abból hogy a sors mintha elakarna választani tőled . 

- Ezt csak te gondolod . Én szeretlek és nem lehet tőled elválasztani meg egy atombombával sem - mosolyodtam el .

- Hogy csinálod ? - kérdezte hirtelen . 

- Mit ? - nevettem fel halkan . 

- Honnan tudod mindig hogy mit kell mondanod ? - nézett rám .

- Megérzés - bújtam be mellé . Ő egy puszit nyomott a homlokomra . Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam a karjaiban . - Tudod mire jöttem rá ? - motyogtam félálomban .

- Nem - válaszolt halkan .

- Arra hogy nem tudok nélküled aludni - hajtottam a mellkasára a fejem .

- Akkor jó mert nekem is jobb ha itt vagy velem - puszilt bele a hajamba . Én pedig mosllyogva elaludtam .